Elérkezett a rangadók ideje a Ligában, négy nagyon fontos meccs,ami sok mindent befolyásolhat a jövőt illetően. A múlt heti peches vereséget sajnos jobb nem is említeni itt, viszont ami most Vasárnap történt, arról aztán lehet ódákat zengeni.
Ami a legfontosabb: rangadót nyert a CSAPAT! Így, nagybetűvel. Amit ezen a meccsen véghezvittek, az nem mindennapi teljesítmény! Jó volt látni, már a meccs elejétől kezdve,a sok elszánt tekintetű csíkos mezes játékost,ahogy küzdöttek egymásért,a szurkolókért,a győzelemért.
Kétszer is vert helyzetből álltunk fel, nem kevésbé olyan lelki terheket is elviseltünk, mint a meg nem adott Heitinga gól az elején, vagy a meg nem adott tizenegyes Agüero elgázolásakor,vagy a kihagyott Forlán helyzet után rögtön bekapott gól. De a csapat hihetetlen lelkesedéssel és akarattal túllépett ezeken a lelki terheken, és megnyerte a meccset!
Egyénekre lebontva is sokkal több az extra teljesítmény, és Dusp múlt heti írásával ellentétben, most szinte csak pozitívumokat lehet írni mindenkiről.
Leo Franco volt talán az egyik legbizonytalanabb ember a csapatban, de ezen a meccsen végre idézte régi önmagát, a meccs elején, javítva Pablo hibáját, fogta Eto’o ziccerét, majd a végén – megőrizve a győzelmet – nagyot fogott a 93. percben. Igaz ,az első gólnál állhatott volna kicsit beljebb is (akkor talán tud hárítani), de összességében jól teljesített. Kívánom, hogy a következő fordulóban nullára védjen.
Heitinga végre ott játszott, ahol szerintem a legtöbbre képes, meg is látszott a játékán, szinte átjátszhatatlan volt, és az ellenfél kapujára is veszélyes (hátha még a szabályos gólját is megadta volna a bíró!). Remélem itt is ragad a jobbszélen.
Ujfalusi nagyon biztosan játszott, szinte hiba nélkül hozta le a meccset, holott két ember feladatát kellett megoldania, hiszen a védőtársa elég sokszor hozta nehéz helyzetbe. Az se volt semmi, hogy a 90.percben legelső emberként küzdött a labdáért, és ordított elszántan a partjelzővel, hogy “nem rólam ment ki”.
Sajnos Pabloról nem mondható el ugyanez, sőt…
Ami rosszat egy belső védő megtehet, azt ő megtette. Gólpassz (nem is egy) az ellenfélnek, bizonytalanság, és elképesztő hibák. Ha Resino nem talál sürgősen megoldást a helyére, nagy bajban leszünk, mert hiába akar a csapat, ő tönkre teheti az egész munkájukat.
Antonio López is tette a dolgát, nagyon elszántan harcolt, pedig Messi állt vele szemben, és hát nem ő az ideális ellenfél egy védő számára. Sokszor felért a támadással, sokat segítve Simaonak. Vele kapcsolatban is azt kívánnám, mint Heitingával, remélem, a csapatban marad.
Assunção és Raúl García szinte nyomtalanul, de hasznosan tette a dolgát, kár hogy utóbbi beszedett egy lapot…
Simao hozta a szokásos jó játékát, az ő dicsérete is egyben, hogy a liga eddigi legjobb jobbhátvédjének (Alves) szinte szava sem volt mellette és elmaradtak a szokásos elfutásai,beadásai, sok gondja volt Simaoval. Amit én nagyon hiányolok tőle: a megszokott szabadrúgásgóljai.
Maxi Rodríguez számomra nagy talány. Néha elég neki egy labdaérintés, és eldönti a meccset, de mostanában inkább el-eltűnik, és a harcosságával is vannak gondok. Lehetne már a régi végre!
Hát a két csatárunk az egyszerűen fantasztikus volt most. Bárcsak Kun Agüero mindig így játszana!
Nem tudom mi történt vele, de az elmúlt hetek gyengébb játéka után most brillírozott. Egy pillanat nyugta nem volt tőle az ellenfélnek, és szemfüles gólokat szerzett. A győztes gólnál pedig megmutatta, hogy igenis tud ő küzdeni.
Diego Forlán is nagyot játszott, lőtt egy gyönyörű gólt, kár volt azért a nagy helyzetért…
Főleg úgy, hogy gólt kaptunk a kontrából. De bevarrta a 11-est, és végig küzdött, harcolt. Hol is lennénk a rengeteg gólja nélkül…
Sinama megint jó cserének bizonyult, csinált egy 11-est, és végig veszélyesen játszott. kaphatna több időt…
Végül, akinek talán a legnagyobb szerepe volt a győzelemben (szerintem), Abel Resino!
Nagyot húzott Heitinga jobbhátvéddé tételével, és Sinama becserélése a legjobbkor történt. Volt bátorsága 2-2-nél támadót behozni, nem volt elég neki az egy pont, győzni akart, és ez az, amit “drága” elődje sosem mert volna meghúzni. Neki jó lett volna az X, és a végén megint kikaptunk volna. De az Aguirre lett volna, viszont hál’ Istennek, Resinonak hívják az Atlético edzőjét!
Szóval örüljünk az eredménynek, és a mutatott játéknak, küzdésnek, elszántságnak. Nagyon remélem, hogy a madridi derbin ugyanezt az elszánt csapatot látjuk, akkor garantált lehet a jó eredmény.
Arra biztatnék ismételten mindenkit, szeresse az Atléticót, bízzon a csapatban,és látjátok,itt a jutalma! Remélem még sok ilyen gyönyörű estében lesz részünk a jövőben.
Üdv mindenkinek: amfan
The post Elemzés (Amfan): Atlético–Barcelona appeared first on Club Atlético de Madrid.